Tallózó / Cikkek /
Digitális szünet az edzés közepén?
„… Steigervald Krisztián rávilágított annak érdekességére, hogy mindannyian az adott korunkat tartjuk a megfelelőnek, a normálisnak – a fiatalabb és az idősebb egyaránt „fura”. Részletesen bemutatta, miként változott meg a nyolcvanas-kilencvenes években az addigi hierarchikus családmodellből fakadó nevelési-oktatási rendszer, amely helyett immár a demokratikus berendezkedés a jellemző, sőt a szülők olykor nemcsak maguk mellé, hanem fölé is helyezik a gyermeküket, aki aztán ugyanezt a szülőtípust keresi az edzésen is – és homlokegyenest mással találkozik.
„Nem moralizálni kell, hanem elfogadni, hogy a többség digitális gyermekkorban nőtt fel. Ez átalakítja az idegrendszert, az agyműködést” – folytatta, és ezen motívumhoz többször visszatért előadása során, hangsúlyozva: mindegy, hogy jobbnak vagy rosszabbnak gondoljuk-e a mai gyermekek viselkedését, ez a helyzet, amit meg kell oldani, amihez igazodni kell.
Tudományos adattal támasztotta alá, hogy a fiatalság digitális elvonási tüneteket képes produkálni 45 perc után, mert nagyjából ennyi a figyelmi és digitálistávollét-tűrőképessége. Ezért talán érdemes lehet digitális szünettel megszakítani egy többórás edzést, így érve el, hogy a fiatal sportolók a második időszakot is hasznosan töltsék.
Rendkívül lecsökkent a rövid távú memória hatékonysága is abban az értelemben, hogy egy mai átlagos általános iskolás 2 percig tárolja az új információt, egy profinak készülő utánpótláskorú csapatsportoló talán 4-ig, tehát egy félórás taktikai értekezlet alatt 8-9-szer kell elismételni az üzenetet, hogy valóban megragadjon.
Hasonló kihívás az énközpontúvá vált egyéneket csapattá és a csapatszükségleteket, -célokat előtérbe helyező közösséggé kovácsolni. Továbbá meglátása szerint a jövő nem a gyerek-, hanem a szülőnevelésről fog szólni.
„Mint az alternatív orvoslás: ha a gyereknek tünetei vannak, a szülővel foglalkoznak”…”
Teljes cikk megnyitása