Gyerekek és a média

A Földünk ma születő gyerekek jelentős része egy szempontból nagyon hasonló:

a környezetnek, amelybe beleszületnek, szerves és elválaszthatatlan része a média. Már a méhen belül sokféle zenét hallanak, születésük után néhány hónappal a tv (nemritkán óriásképernyője) előtt kezdenek kúszni-mászni, és a számítógép billentyűzetét is sokszor azelőtt kezdik püfölni, mielőtt kiejtenék az első szavakat.  A média olyan természetes számukra, mint a környezet bármely más eleme: kicsi koruktól kezdve ott ülnek a mama ölében a komputer előtt, együtt alszanak el szüleikkel a díványon az esti film alatt, babrálgatják a távirányító vagy a mobiltelefon billentyűzetét. Ezeknek a gyerekeknek a média felfedezése és élvezete ma már megtalálható mindenütt a felnövekedés során

Kicsi koruktól kezdve tévéműsorokat és reklámokat, videokat és DVD-ket néznek, utcai plakátokat, magazinokat, újságokat olvasnak, mobiltelefonjuk van, és interneteznek. A médiaeszközök sokaságát ismerik, és otthonosan mozognak a digitális világban. Kutatások és a mindennapi tapasztalat is igazolja, hogy egyre fiatalabb életkorban kezdik a médiaeszközöket használni, egyre fiatalabban használják az internetet, lépnek be a digitális világba.
 
A média okozta hatásokra vonatkozóan igen hamar az aggodalmak is megjelentek, és érthető módon a gyerekek kerültek a figyelem fókuszába. Az új médiumok esetében tipikusan megjelenő ’morális pánik’ ezzel az életkorral kapcsolatban még kifejezettebb.  Szakemberek és laikusok egyaránt a testi, fizikai, egészségügyi, kognitív, társas, érzelmi és szellemi fejlődés optimális feltételeit látták veszélyeztetve, nem kis mértékben az erőszakos és szexualitással telített médiatartalmak, valamint a hirdetések fogyasztásra sarkalló hatásai miatt. A média gyerekekre gyakorolt hatása máig a társadalomtudományok és közbeszéd egyik központi témája.

Az első, és máig ismétlődően feltett kérdések kiindulópontja: mit tesz, mit változtat a média a szocializáció egyes területein? Hogyan befolyásolja a média a szocializációt? Azaz: milyen hatással van az érzelmekre (pl. az agresszióra) a személyiség egyes faktoraira (pl. szorongás), a társas viselkedésre (pl.sztereotípiákra), szabadidőre, családi életre (és még hosszan sorolhatnánk)? De vannak másik irányból érkező kérdések is: hogyan sajátítja el az egyén felnövekedése során a média használatát? Hogyan és mi módon találkozik és él az infokommunikációs eszközök adta lehetőségekkel? Hogyan és milyen szinten jut valaki számítógépes és egyéb ITC ismeretekhez, vagy hogyan sajátítja el az internet használatát, mit tud a biztonságos internet és mobilhasználatról, hogyan fejlődik és miként fejleszthető a médiaértés? Azaz hogyan szocializálódik a médiához? Hogyan terjed ki a szocializáció kultúrát elsajátító folyamata a médiára is? Ezek a kérdések gyakorta az oktatás terepét is érintik.

A média mindennapi jelenlétének egyik legjelentősebb pszichológiai következménye, hogy a tapasztalataink zöme közvetett természetű: a világ, az ismeretek túlnyomó többsége – a szociális és a fizikai világra vonatkozóan egyaránt – még soha nem látott mértékben nem személyes tapasztalat vagy átadás révén, hanem közvetve/közvetítve, a média révén jut el hozzánk. Ez a tény fontos következménnyel jár.

Minden közvetett módon ábrázolt szituáció esetében azt kell megtanulni a gyerekeknek, melyik tartalmat tekintsék realitásnak és melyet fikciónak, melyiket információt hordozónak, melyiket szórakoztatónak, és melyek azok, ahol a rábeszélő szándék a domináns. Mindezt attól függetlenül kell tudni megítélni, hogy az adott tartalom a hírek, egy sorozat, a hirdetések, vagy egy szórakoztató műsor keretén belül jelenik meg.

Bár nem minden üzenet szól hozzájuk, az szeretnénk, hogy a gyerekek képesek legyenek a média, a digitális világ üzeneteit megfelelően értelmezni, hogy később megalapozott döntéseket hozzanak az életük minden területén

Forrás:
Dr. habil. Kósa Éva
professzor, pedagógiai szakpszichológus, médiapszichológus